Az ihlet spontán jött, szinte csak úgy “folyt” a kezeimből. És ezt az eddigi legteljesebb, legegészebb darabomnak érzem.
Mondhatni, hogy egy érzelmi kavalkád, a gimnázium utolsó évét felölelő időszak érzelmi- és lelkiállapotait fejezi ki, az érettségi évét.
A haladás, a menni-kell érzés, félelmek és remények, a düh, hogy mennyi minden “feleslegeset” meg kell tanulnunk, majd ezt a belenyugvás és szórakozottság váltotta fel, a bizonytalanság, majd az élet célom megtalálása és az emiatt való teljes megbékélés érzése.